Be kell csuknod a szemed
Úgy láthatsz meg engemet
Hogy meghódítsd a szívem
Ismerned kell lelkemet
Ha nem kellek, hadd menjek
Én csavargónak születtem
Kínlódtam már eleget
De az Isten lát engem, lát engem
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Miért hazudtad azt nekem
Hogy nem számít a színem
Tudtad barna a szemem
Sosem változik bennem
Nem kérek már belőled
Menj el innen hagyj engem
Ne is lássalak téged
Átkozott légy örökre, örökre
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Engem négyévesen megszólított az Isten
Egy igazi fegyvert adott a kezembe
Tudtam csak ő vigyázhat rám
Többet gyakoroltam vele mint egy szamuráj
Benne bízhatok, mindig az igazat mondja
Vele sírhatok, de az utat mutatja
Egy olyan szövetség, ami marad örökké
Fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem
Sejtelmes erők laktak a gyerekben
Féltek tőle, látszik a szemekben
A húrjaim támadnak, sírnak a testekben
Hiába is véded ki, méreg a hangszerben
Nagy tömegeket itattam át vele
Hallod a dallamom, már tudod a nevemet
Hosszú az út, sebek a hátamon
Ezrek könnyei folynak a gitáromo
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom
Jálomá lommá, jálomá lommá
Jálomá lommá lomalom
Jálomá lommá, jálomá nédinná
Jálomá lommá, lomálom