Próbáltam én már rámutatni a hibáidra te isten,
Lezsíroztam az ördögömmel, hogy az élet a valószerűtlen,
Próbáltam én már visszaszívni a szavakat a számba,
Próbáltam én már feloldódni egy műanyag pohárba,
S próbáltam én már kívánságot dugni a mélyedésbe,
Kompenzálni a felettes énem látomásért cserébe,
És próbáltam én már zseblámpával világítani az égre,
A csillagokat csókolózás közben kapni a lencsevégre,
Kicsiország kicsi népe, de elég komoly a képessége,
Egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
Ha ez az ország ez a széle a mennyország határmezsgyéje,
Valahol még találkozunk a bécsi kapunál, bájbáj…
Próbáltam én már letárgyalni a pokolban egy tornácot,
Megszólítani megpróbáltam a megfigyelt sokaságot,
És próbáltam én már lekattanni a füveidről te síva,
De a föld üresség az ég szüzesség és nincs olyan, aki kibírja,
Próbáltam én már átvezetni a tengereken a népem,
De nem volt sós és nem volt elég, hogy én csak úgy simán kérem,
S próbáltam én már letisztázni a békalencsét a tóba,
Angyalok ellen kavicsot gyúrni télen a hógolyóba, de ez
Kicsiország kicsi népe, elég komoly a képessége,
Egyenesen hátrahagyott búcsúszót kiváltó hangok,
Ez az ország, ez a széle, a mennyország határmezsgyéje,
Valahol még találkozunk, a bécsi kapunál, bájbáj…
Bájbáj…
Annyi mindent próbáltam már…
Bájbáj…bájbáj…
Próbáltam, próbáltam már…