Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
Labtörlõ alatt lapul a kulcs,
Rajta allunk koszos cipõvel.
Otthonról hozott tulajdonsag,
Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen.
Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett:
Meghallgatjak minden bajom,
De elõbb, elõbb végeznek velem.
Nem értem felség, mitõl oly hideg,
Hogy a frasz tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek barmit, csak kérhettek szépen.
A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség faradtan legyint,
Mindig és mindig ujra kezdi,
Szerintem farasztó nekik.
Az uj mûsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig ujra kezdi,
Szerintem farasztó nekik.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet.