"Sok év múltán, ha tûz mellett
regét, mondát énekelnek,
õsz fejû öreg is lesz ott,
s régmúltra fordítják a szót,
idézik múlt dicsõinek,
apáiknak, õseiknek
nevét, népnek eredetét,
hálával említik majd nevét."
Napunk, Holdunk fényes arca egymásnak dalolt,
napkelet, és napnyugat közt félhomály honolt,
de annál szebbre nõtt ismét Égiek fénye,
megszületendõ fiú nevét csillag írta égre.
Bendegúz fiáról táltos regét énekelt,
pusztában felzengõ hangja sólyommal felelt,
öreg látó kõbe rótta regének szavát:
"Hadúr maga segíti majd gyermek csillagát!
Nagy lesz úrnak, harcban vitéz, szilaj, mint a szél,
sereginek száma majd' a tengerrel felér,
barátnak hûséges, ellenségnek gõgõs, vad,
s fiainak örökül nagy birodalmat hagy.
Ha béke lesz a hercegek közt, mûve élni fog,
utódai számosak lesznek, és boldogok,
de testvérharcban elõször a birodalom vész,
majd népe is, mint a hamu, úgy szóródik szét!"
Arany Folyam napkeletrõl távol nyugatra tart,
dicsõség kíséri útját, szelet hoz, és vihart,
messze elõl, táltos lovon, sólyom szárnyán száll,
Népek ura, Égi ostor, Attila Nagykirály.
Azóta is, ha tûz mellett regét, mondát énekelnek,
õsz fejû öreg is van ott, s régmúltra fordítják a szót,
idézik múlt dicsõinek, apáinak, õseinek
nevét, népnek eredetét: hálával említik a nevét.