Föld, mi szült, Te vagy a fény,
Te vagy a kezdet, véled éled új remény.
Dal, mi vár, jele az égen,
sötétből napra vált,
büszke-épen.
Fele zivatar, fele áldott napvilág.
Nem feledi el hamar maga lányát-fiát,
fele menedék, fele ölelés: csillagok éke,
mosolyodban ott az egész világ.
Szülőhazám, Te vagy a sorsom,
lángot adtál, igaz szót, álmot, otthont.
Föld, mi szült, nekem a fény,
veled a kezdet, gyermek mosolya, új remény.
Fele zivatar, fele áldott napvilág.
Nem feledi hamar maga lányát-fiát,
fele menedék, fele ölelés: csillagok éke,
én hazám, Te csak álmodj tovább.
Kérlek, Uram-Istenem, könyörülj meg rajtunk,
árva szülőhazánk ne kelljen elhagynunk!
Kérlek, Uram-Istenem, könyörülj meg rajtunk,
árva szülőhazánk ne kelljen, ne kelljen elhagynunk!
Adj még álmot, életet.
Mesét, csókot, szenvedelyt.
Teremj új hősöket,
Űzzed el az éjt!
Adj még álmot, életet.
Mesét, csókot, új reményt.
Teremj új hősöket,
Akik elhozzak a fenyt.
Adj még álmot, életet. - Adj még, adj még álmot,
Mesét, csókot, szenvedelyt. - Életet.
Teremj új hősöket, - Adj még, adj még álmot,
Űzzed el az éjt! - Életet.
Adj még álmot, életet. - Kérlek, Uram-Istenem,
Mesét, csókot, új reményt. - Könyörülj meg rajtunk,
Teremj új hősöket, - Árva szülőhazánk ne kelljen,
Akik elhozzak a fenyt. - Ne kelljen elhagynunk!