Két szoba közt a csend de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
gyere haza csak ennyi kell!
Néha féltem hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj,csak erős ez a fény attól könnyezem!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jösz nem érdekel!
gyere haza csak ennyi kell!
KInt sűrübb lett a homály az utca zaj is elcsitult,
nézem ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Nekem elég hogy itt leszel!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Nekem elég hogy itt leszel!