Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
álmainkban még
minden, minden szép
bárcsak tudnám,
hová s mért tűnt el annyi érzés
fáj, hogy így történt,
a szó is nehéz.
Bántottál, szavad szíven talál
tudom, nem számít, mégis fáj.
Bántottál, és most úgy nézel rám,
tőlem ezer mérföldnél is
messzebb vagy talán.
Visszafordulnék
egy bíztató szóért.
Ha úgy volnánk, mint rég,
el sem indulnék.
Bárcsak azt érezném,
semmiség, ami történt
nem temetném el
a kettőnk szerelmét.
Bántottál, szavad szíven talál
ne félj, nem sírok, mégis fáj.
Bántottál, néha úgy nézel rám,
távolabb vagy minden nappal már
nem hagyod, hogy elmondhassam,
rossz vagy hozzám.
Bántottál, túl vagy minden csodán,
mi csak ránk várt sok év során
bántottál
s végre látnom kell már,
neked, amit én adhattam
ennyit ér csupán.