Valaha az igaz Élet tüze lángolt a lelkekben
De most izzik e a csillagporos Tejút
Csaba vezér seregének viharos vágtájától?!
Rég elhalt a szívekben a Turul kiáltása
És nem maradt más hátra
Csak a jelen sivár visszásága...
Szkítia ölébõl kalandra kélt
A nyughatatlan magyar nép
Hadak Urának bíbor palástja
Védelmezõn borult felé
Csillagok honából felharsant
A Turulmadár kiáltása
Hívó szavát követte
Hunok és magyarok áradata
A puszta fiai átszelték
Végtelen rónák mezejét
Így érték el Kárpátia
Zord hegyeinek rengetegét
Szárnyaló Lélek, izzó Vér
A Napkirály dicsõ harcot ígér
Pendülõ acél, csillanó vért
Attila szelleme életre kél
A Táltos hangjában a Medve ereje
Csontok jóslatában az Ármány megjelen
Csodaszarvas táncában az új haza jele
Fenséges égbolton ragyog a Hõsök Mezeje
A Felsõ Világban a világoló Arany Atya szeme
A Tetejetlen Fa törzsén kúszik a Sámán lelke
Hajfonatát bontott hajnal ébredõ tekintetében
Kopják, kardok, pajzsok, nyilak erdeje
A Szívben felágaskodik az Akarat
A félelem messzire számûzve
Föld-Tûz-Víz-Ég szellemerõi
Nemere büszke sarjainak megsegítõi
Tajtékzó folyók partján nászát üli a Halál
A szétzúzott testbõl a Lélek messzire száll...
Envérükkel áztatták õsapáink e földet
S kardjukkal foglalták el az Arany Szegletet
Árpád vezér lett ura az országnak
S elnevezték a Hétmagyar hazájának