Bárcsak újra kezdhetném
Bárcsak megfordíthatnám
Sorsom kerekét
Még bennem él mi neked már a múlt
Szívem megnyugvásra várt
De a lárma nem halkul
Ajtód kulcsra zártad, kint rekedtem én
Bár oly messze vagy egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel
Eddig minden rendben volt
Hittem végre megtalált
Az a fény az álmomból
Most mégis könnyem áztat el
Hisz megrémít a távolság
S ha hívlak nem felelsz
Ajtód kulcsra zártad, kint rekedtem én
Bár oly messze vagy egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel
Nézz rám, így nem múlhat el!
Már bánom, nem hagytam hogy lásd
Mily gyorsan olvad szét
Szemeid lángjától az a kőbe vésett büszkeség
Már annyi versem szól hozzád
Már attól félek mit sem ér
Telnek napjaim, csak gyűlnek még
S nem ülsz mellém
Rossz álom tán..
Kérlek kelts fel hát!
Folyton hátrálsz hogy fájjon még!
Egy ártatlan szikra, mi mindent porig éget
És a híd mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít szó nélkül itt hagy, megannyi fájó emlékkel