A folyosó végén jobbra
Lift zúg, bár az üvegajtón át
Hallom ahogyan hív
Zizegő szúrós hangján
"Hagyd jönni ami idehajt
Előle úgysem szabadul senki
Akit selyembáb tart,
Nem vész el, csak átalakul"
A szék nem enged mennem
Hallgatom, amit a rajtam
Karbafont karfa mond
Kesztyűs kézzel bánik velem
Mélyen karcol
Nem a felszínen
Hív befelé, hellyel kínál
Mosolyog, nem szól
Vár, hogy hagyjam
Dallal ahogyan tart
Feketével csak szúr lassan
Ötven herzes átváltozás
Burkot repeszt
Felsírok, míg
Nem folyik tovább
A zajban nem hallom minden szavát
Mégis megértem. Amint mond
Hiszen ha nekem is ekkora
Fejem volna, hát én is
Imádkoznék azt hiszem
Этот текст прочитали 190 раз.