Az élet az ma csodas dolog,
És én hozza idomulok,
Ezért vagyok õrült, kicsit õrült.
A tapétaval megpróbalok összebujni,
S nem artani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit õrült.
Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel talalkozok,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem elõre.
Tarsra vagyom én is, értsd meg,
Ugyanugy, mint te. Ne kérdezd!
Õrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen õrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha ram hagyod.
Tars legyen, de õrültet akarok!
Gyere õrült, gyere õrült, névsorolvasas,
Gyere õrült, gyere õrült, szükségem van rad.