Hallod, a szél hogy sír, ha õsök hangját hozza...
Látod, bús átkunk, testvér testvér vérét ontja...
Érzed, a vér meglódul, a szív fellángol,
Hinni, tenni egy életen át!
Mondd, hol a kéz, mely egykor bûvös kardot fogta?
Mondd, merre száll a dal, mely jövõ álmát hordja?
Hol van a mag, melybõl, ha élet sarjad,
Elhozza majd a nap sugarát?
Vele van a dal, szép köpenye a tûz,
Nap lángjából szõtt fény-inge
- Messze hallik hangja -, árnyakat elûz
Hajnalpírral jár...
Csillagok vigyázzák léptét csendesen,
Égrõl lángol szép fény-inge
Hold világa, két folyónak folyása
Hajnalpírra vár.
Széllel, ha dala száll,
Hideget elûz
Szava hazavár,
Erõs karja látom,
A napig elér,
S egyszer még hazaér.