"Ne kérdezd, hogy mit akarok,
Ne kérdezd meg, hoyg legyen.
Ne használd a nagy szavakat,
Úgysem ér már semmit sem.
Ne nézz így rám nagyon kérlek,
Ne nézz, mert még elhiszem,
Hogy én voltam az életedben
Az elsõ és az egyetlen.
NAiv vagy, így nem látod át,
A világ milyen egyszerû,
Ami van, az el is múlhat, Mint szád íze, ha keserû.
Ne gondolkodj, nem lesz válasz,
Fogadd el azt, ami van.
Ne próbálj meg nagyot tenni, NE élj ilyen naivan.
Nézz magadba, mondd el mit lász,
Üres vagy és egyedül,
Lelked szépe egy sarokban
Emlékeken hegedül.
S, ha kérdem, hogy mit akarok,
S kérdem, hogy mi legyen,
Üres szavak áradata
Visszhangzik a fejemben.
Rázd meg magad,
S állj a földön két lábbal,
Nem hiszem, hogy jóra vezet,
Ha harcban állsz a világgal..."