Repült felém mint árvult szirén nyomában halált nem látta talán
Minden tiszta kék volt, magányában velem eggyé forrt
Úgy tűrtem szavát mint egy igaz barát akit belül lohaszt amit
Magában tart álmaimmal szemben azt hitte, hogy ő lesz a gyógyír
Bárhol láthatsz vígnak jó az esélye, hogy megtagadjalak
Távol az otthonunktól nem számít miben hittem
De ha átölel a fény fehérebb leszek mint az isten
Reményét vonszoló kék madár
Kicsapongó képzeletem bárhogy fókuszál egy pontra
Visszahúz ami mindig elöttem jár
Nem mindig emlékszem az első kinemmondott szavakra
Elveszett már az első indián nyár
Lassan ott az időelötti folyamban vihar készül
Magukhoz térnek a félelmetes éjszakák
El kell hagynom hogyha fegyvert kovácsol nekem az erény
Karmok nőnek majd a szárnyaim helyén
Bárhol láthatsz vígnak jó az esélye, hogy megtagadjalak
Távol az otthonunktól nem számít miben hittem
De ha átölel a fény fehérebb leszek mint az isten
Reményét vonszoló kék madár
Magamért nem kár a megnyúlt árnyak beszélnek hozzám
Ő volt az első eszmélésem
Hírnöke az újabb életemnek
Nem kell, hogy tükörbe nézzünk mi tudjuk kik vagyunk
Egymásba kapaszkodva a láztól meghalunk
Egy utolsó üdvözlet még és nincs több adósságom
Nincsen szükség már rám elvisznek az álmok
Szállj kék madár, szállj kék madár
Magamért nem kár
Szállj kék madár, szállj kék madár