Maganyosan allok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lampa csendesen lobog
Sorra kidõlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.
A sarkon all egy alak, ram vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hat tovabbindulok,
A régi téren talan var még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.
Ref.:
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A varost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.
Talan csak megszokasból indultam tovabb,
Mereven bamultam a hazak ablakat,
A palyaudvar, ó, egy megszokott allomas
Az egész egy furcsa latomas
Aztan csend, és ujra csend,
A sarga Hold almosan figyel.
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jartam itt,
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vartam itt.
Igen, elhagyom a varost, elhagyom, ha nem fogad magaba,
Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!