Planéta pulzál, csendmalom őröl
Benne, világít kéken a hold.
Planéta pulzál, csendmalom morzsol,
Benne morajjá mélyül a holt
Űr hideg dallama, énekelj, holdanya,
Csillagzat, kométa, éjbevesző.
Énekelj, holdanya, lüktet a planéta,
Égi test, gázlabda, fekete mező.
Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
Körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
Planéta munkál minden magban, szakadatlan.
Ó, örvény, éjszaka-massza, nehezül a mélység.
Lassan hajtja ugyanaz az álom minden részét
Körbe-körbe, örök körökbe, anyag az anyagban,
Planéta munkál milliárd magban, eleven katlan mind.
Magma!
A kemence melegedne,
Olvad, egyre izzik a szíve.
Ki a mélyből, a sötétből,
Vörösen tör fel, fel az égre.
Ez a kamra hamut őröl,
Anyagot gyárt, gyúr üres űrből.
Ásvány ásít fel a mélyből,
Le a kék hold hűlt üvegéről.
Épül, alakul,
Magból magasul!
Vashegyek! rengeteg mélyetek mormol!
Kőhegyek zengenek, zúgnak a porból!
Vashegyek! rengeteg mélyetek mormol!
Kőhegyek zengenek, zúgnak a porból!
Ez a rend idebenn.
Konok, szigorú.
Csilló titkok metszik a formát,
Hidegen ragyog a hatalmas éj.