Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Döntjük a falakat az ég is leszakad,
Bennem az emléke, örökre megmarad.
Szállunk a fény felé nézd ahogy,
Az arcunk összeér.
Bennem aranyban ég a vízpart,
Ez az emlék örökké tart.
Van egy barna lenn a strandon,
A szememet rajta tartom.
Magas a tét, de ha a szeme sötét,
Akkor nincs ami visszatartson.
Talán, megszivat, de ha a szimatom nem csal
Ő is arra vár, hogy valaki,
Elrepítse a Holdra aztán,
Zászlót tűzzön a csúcsra.
(refr.)
Várnak a parton a haverok délben
Nem vágyom árnyékra.
Tetszik a kép, hogy képtelen vagyok
Nemet mondani néha.
Én csak úszom az árral nem zárom be
Az ajtót. A kulcs legyen nálad.
Az aki tegnap, mindent megígért,
Ledönti holnap a várad.