Elromlott jó néhany hét,
És néhany hónap és év.
De nagyon vartam, hogy arcod ujra lassam,
Mikor vasarnap lesz szivem mélyén.
Elindultal hat felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talan te hittél egy masik uj csodaban,
Mert a régi neked igy mar kevés.
Varj, még egy utolsó érintés var,
Ebbõl lesz erõm elmenni mar, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megõrzünk egymasból az alomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megõrzünk egymasból az alomszép.
Hangos is azért voltal,
Hogy batorsagod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.
Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.