Egy régi presszó asztalahoz
Beszéltük meg a randevut.
Lehet, hogy itt ahol kezdõdött,
Lehet, itt zarul le a mult.
Haraggal a szivünkben jöttünk,
Feledve mindent, ami szép.
Nem fontos mit gondol a masik,
Jaj, de meg fogjuk banni még!
Feléd nyujtom a kezem,
Mar itt vagy énvelem,
Ahogy hozzam szólsz,
Ahogy hozzam érsz. Szeretem.
A harcnak lassan-lassan vége,
Mindketten faradtak vagyunk.
Mar tudjuk, mit nem kellett volna
Hibazni, mindkét oldalon.
Legyen hat ujra minden ugy, mint rég,
Ne adjuk fel könnyen egymas szerelmét!