Várom a pokol lángját, érzem a forró leheletét.
Ez most az utolsó táncom, közel a vég.
Knzás lesz minden nap melyet nélküled halok majd.
De eljövök, ne hidd, hogy elmarad!
A bosszú bennem él, eljövök, s megbüntetlek,
S mikor megkínozva fekszel majd kiélvezem
Az összes sikolyt mely véres ajkad elhagyja,
S csak akkor nyugszom meg ha már nem lélegzel.
Lánccal kötlek hozzá a neked faragott asztalhoz,
Hogy égő húsoddal egybeforrjon a kő.
Azt akarom hogy sikíts, látni akarom, hogy haragszol
Mikor a szögeket kihúzom ernyedt, halott kezedből.