Megfagyott föld, ó, az arcom.
Nem pereg már róla könny.
Köd borul reám, és a néma bús közöny.
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Megfagyott két kezem két száraz ág.
Nem beszélek én, nem beszélek én.
Elhervadt a szóvirág.
Elszökött a nappal.
Kibobtott hajjal terül rá az ég.
Huóóóóó
Megnem írott dallam, amit oly halkan, halkan hord a fáradt szél. óóóóóóóó
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Hóóó, a lélek elhagyott.
Elborít a füst
Nem tudom, hogy hol vagyok.