Rég vársz arra,
hogy a magad ura légy,
a sok iskola és otthon a sötét,
apa, anya
régen megtagadott szigora
és még a sok rád nehezült
súlyos kötelék - elég volt!
Nincs több lánc,
csak szédült tánc
a sűrű mélyből fénybe szállsz,
hol az ég oly kék és nincs határ
és szól egy hang,
hogy meg ne állj soha
Nem volt senkid, akit megszerethettél
A sok bábu közt egy ember, aki él
hogy rábízhasd a féltve őrizgetett
álmaidat mind
Aki segít majd, hogy megtaláld
a célt - ha egyszer
nincs több lánc...
apró kisgyermekként
rád szakadt az ég,
minden érted volt,
itt minden téged véd
a falak közben égig nőttek
és te kerested a rést,
ahol megszökhetsz
mert börtön az egész -
de most már