Természetnek veleje
Természetnek veleje
Csorgó patak nedüje
Vigyél erõt testembe
Egy pohár korty erõbõl a nyugalom
Csontomnak porával kutatom
Véremnek színével keresem
Ha a mindenség hangja van lelkemen
Voltak idõk a kapu elõtt
Utakat megjárva, élményekben dúskálva
Álmodtam, éreztem, felébredtem, odaértem.
Meglátva egy új jövõt, a természekorszak eljött.
Oltárt építve, áldozva a szépnek, égtájak felé tekintve
Elmondva az imákat, köveket összecsapva, táncokat járva
Éltetni és áldani az elfeledett Öregeket
Az ünnepeket a Földanya újra megszüli
Búcsúztatunk és köszöntünk
Nap, Hold, Tûztánc
A kõrõl pattant szikra
Hatalma
És lassan hangot adó
Féktelen uralma
Égig ér karja
Mely marja
Ha akarja
A szelet, teret és földnek talaját
Éjben homályos látványát
Kábulatba ejtõ komolyságát
Lelkünkben rejlõ tisztaságát és múltját
Visszahódít embert és állatot
Kopár sziklákból farag Oszlopos hagyatékot
Éjszaka suhanó fénye
Megvédve tõle
Fûben, vízben él
Bujkáló
Reményre váró
Mely tápláló
S haragot megziláló
Minden kis Bujdosót.